HTML

Puzsér Róbert blog

Gondolataim a világról

Indafotó képek

Friss topikok

  • szonyidora: Teljes mértékben igazad van Robi bácsi! Én is úgy gondolom, hogy ezt kéne értékelni, amit Plazma c... (2012.04.22. 13:27) Miért mondtam igent Plazmára?
  • johnnymoore: Király vagy, Robi! Csak keményen! Ami szar, az szar, ami jó, az jó! ;) (2012.03.20. 18:21) Hogyan adom a pontszámokat?

Címkék

Archívum

Miért mondtam igent Plazmára?

2012.03.24. 13:06 Puzsér Róbert

Plazma, a tizenkilenc éves MC hirtelen robbant be a köztudatba.Meglehetősen szélsőséges hangulatú nyilvános megítélése során mindeddig kizárólag a trágársága vetődött fel szempont gyanánt. Senkinek se jutott eszébe értékelni azt, hogy egy olyan közegben, ahol bárkit körbeünnepel az ország, aki elbír egy mikrofont, ez az épp hogy nagykorú srác egy saját gyártású szerzeménnyel lépett a színpadra. Nem rohadt le a keze, attól, hogy fogott egy golyóstollat, és írt egy szöveget, aztán alápakolt vagy valamelyik haverjával összerakatott hozzá egy zenei alapot. Így amivel színpadra lépett, az teljesen a sajátja volt, nem egy Cserháti vagy United dalt énekelt el kicsit rosszabbul, mint az eredeti, hanem a semmiből hozott létre valamit. Talán naivan hangzik egy hip-hop produkció kapcsán, de ezt nevezzük művészi autonómiának.

Ez persze önmagában semmire sem elég. Csakhogy Plazma "Baszni tudsz" című száma hemzsegett a szellemesebbnél szellemesebb megfogalmazásoktól és nyelvi eszközöktől, a ritmusvilága teljesen rendben volt, a rímei is nagyon nagyrészt ültek, és főleg annyira keresetlenül őszinte és lefegyverzően belemenős volt, amennyire azt ez a műfaj megkívánja. (Ebből persze a tévében kevés jött le a morzejel gyakoriságú sípolás miatt, de a neten fent van a natúr verzió, aki nem hiszi, járjon utána.)

Nem mondom, hogy Plazma ezzel az előadásával a hazai MC-mezőny elitjéhez csatlakozott, de azt igen, hogy a 2012-es Csillag Születik nevezői közt kiemelkedőnek számít a produkciója. Ez azonban senkit nem érdekel. Amire mindenki reagál, az csak és kizárólag az obszcenitás.

Tényleg egy húsz éves, szexuálisan frusztrált srác önfeledt káromkodásától kell megóvni azt a magyar társadalmat, amelynek a politikai garnitúrája és annak médiaholdudvara pont ugyanekkora önfeledtséggel zsidózik, cigányozik, nácizik, kommunistázik, hazaárulózik, tolvajozik, és akiket ezért négy évről négy évre azzal jutalmaz az ország népe, hogy őket, akik legerőteljesebben oltják bele a gyűlöletet, miniszteri bársonyszékhez meg parlamenti mandátumhoz juttatja?

Tényleg Plazma frontális egyszerűségével van gond? Nem azokkal a diplomatikusan sunyi, jól fésült félmondatokkal és összekacsintásokkal, amelyekkel nap mint nap emberek százezreit hergelik bele egy állandó és monoton polgárháborús hangulatba, ami lassan élhetetlenné teszi az országot mindazok számára, akik nem akarnak egyik szekértáborhoz se tartozni?

Plazma számára épp az kell, hogy legyen a legnagyobb kihívás, hogy ne simuljon bele ebbe a végtelenül képmutató közízlés által formált kulturális térbe. Abba a világba, ahol simán belefér, hogy este nyolc körül embereket mészároljanak le nagy nézettségű tévécsatornákon, de egyetlen trágár mondat után már felháborodottan ír NMHH-feljelentést az a néző, aki eközben türelmetlenül kapcsolgat, azt keresve, hogy éppen hol loccsantanak ki látványosabban agyvelőt, hol trancsíroznak esztétikusabban belső szerveket. Az erőszak, amely két személyből egyet eredményez, negyedannyira sem sérti az úgynevezett polgári morált, mint a szex, ami két emberből hármat produkál.

A közerkölcs önjelölt őrei a "baszni" szó kiejtőjére billoggal égetik fel a három hatost, de amikor 13-14-15 éves kislányokat zéró hanggal, miniszoknyában, erősen kisminkelve a színpadra löknek, az ellen nincs kifogásuk. A női testet bármikor, számtalan formában le lehet alacsonyítani, de ha jön valaki és előadja, hogy azok a fiatalok, akik ebben a nyomasztó plázademokráciában nőttek fel, hogyan és miként gondolkodnak, akkor beindulnak a képmutatás úthengerei.

A fentiek mellett pedig megjegyzem, hogy a mai tizenéves lányoknak joguk van megtudni, hogy ezek a pattanásos, hormontúltengéses kölykök hogyan viszonyulnak hozzájuk.

Biztosíthatok bárkit, hogy amikor a kilencvenes évek derekán az egyszeri srác egy randi során a "Kérek egy kulcsot a szívedhez" című ORTT-kompatibilis nyálhajhászatot tolta be a Zsiguli magnójába, pont azok a gondolatok kattogtak a fejében, amelyekről most ez a tizenkilenc éves gyerek szövegel.

A mai kor szórakoztatóipara talán semmivel sem kulturáltabb, de egy Plazmával biztosan kevésbé képmutató. És ha ez nem is valami nagy dolog, de legalább helyes és jó.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://puzserrobert.blog.hu/api/trackback/id/tr994336964

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szonyidora 2012.04.22. 13:27:31

Teljes mértékben igazad van Robi bácsi! Én is úgy gondolom, hogy ezt kéne értékelni, amit Plazma csinál, mert egyedi, és őszinte. Bár a tegnapi produkciója kicsit sekélyes volt.
Hiányolom a bejegyzéseket!